Bátorságról

joan1Nem tudom mi van a levegőben, de amerre csak nézek őrületes változások mennek végbe ismerőseim életében. Olyan ez, mint amikor a Sors hirtelen megteremti annak a lehetőségét, amikor eldönthetjük, bele merünk vágni az újba, vagy taposunk tovább a régiért. Vajon mennyire vagyunk bátrak, hogy végre megtegyük azt, amit már régóta szerettünk volna?

Mindannyian szoktunk olyan gyönyörű dolgokról álmodni, amelyek megörvendeztetik szívünket. Dédelgetjük őket, és bízunk abban, hogy majd egyszer valóra válnak. Aztán jönnek emberek, történnek események, amelyek meggyőznek bennünket arról, hogy álmaink nem reálisak, nem megvalósíthatóak. A félelem-emberkék folyamatosan győzködnek bennünket arról, hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég felkészültek. Kevés tapasztalattal és anyagi tőkével rendelkezünk ahhoz, hogy nagyszabású terveinket megvalósítsuk. Próbálják megakadályozni minden olyan lépésünket, amely céljaink felé visz bennünket. Árnyékot borítanak elképzeléseinkre, eltántorítanak attól, hogy elinduljunk és megtegyük az első és legfontosabb lépést.

Attól félnek, nekünk sikerülhet. Így hatalmas kihívás jelent álmaink megvalósítására tett minden egyes kísérletünk. Pedig csupán két fontos dologra van szükségünk eléréséhez: hitre és cselekvésre. Amennyiben felvértezzük magunkat eme két erővel és készek vagyunk stabilan kiállni elhatározásunk mellett, akkor semmi és senki nem tántoríthat el bennünket eredeti szándékunktól.

Ki kell tartanunk a végsőkig, berendezkedve arra, hogy mindezt egyedül, önállóan, mások segítsége nélkül kell majd véghezvinnünk. Aki mer, az nyer, szól a közmondás is. Az sem lehet akadály, ha közben pár lépést visszafelé kell majd megtennünk. A lényeg az, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy a következő lépésnek ismét előre kell történnie. Merjünk saját életünk hősei lenni, bizonyítva ezzel önállóságunkat, és felelősségvállalásunkat!