Lélek hangja

léleklányKözhelynek számít, de igaz. Mai rohanó világunkban, elfut mellettünk az élet. Mindig valamilyen cél lebeg előttünk, amit mindenáron szeretnénk elérni, de közben még sem élvezzük a velünk történő eseményeket. Lehet, mire odaérünk, hogy teljesítettük kitűzött feladatunkat, a siker örömébe keserűség vegyül. Elfeledjük, hogy nem a cél a fontos, hanem az odavezető út minden egyes állomása. Miért nem tudunk figyelni arra, ami éppen történik?

Mert valójában, nem önmagunk örömére cselekszünk, hanem mások elvárásait teljesítjük, egyiket a másik után. Holott, ha függetleníteni tudnánk magunkat egy kicsit a környező világtól, sokkal tisztábban látnánk saját törekvéseinket. Ehhez mindannyiunknak szüksége van olyan minőségi időre, amit csak önmagunkkal, békében és csendben tölthetünk el. Ez lehetőséget ad arra, hogy felfigyeljünk belső énünk hívó szavára.

Ha már nagyon régen nem álltunk meg és nem csillapítottuk le háborgó gondolatunkat, akkor arra sem vagyunk képesek, hogy tisztában legyünk valódi vágyainkkal, álmainkkal, céljainkkal. Csak a lecsendesített elme képes világosan meglátni az Én valódi igényét és szükségleteit.

Gyakoroljuk az alábbi elmélyülést segítő gyakorlatot: Gyújtsunk meg egy fehér gyertyát kedvenc helyünkön a lakásban, amikor senki sem zavarhat meg bennünket. Feledkezzünk bele vibráló lángjába és engedjük magunkhoz gondolatainkat, majd szép lassan hagyjuk őket kiúszni tudatunk fellegéből. Ne ragaszkodjunk egyikhez sem, ne álljunk meg egyiknél sem. Lassan sikerül majd megszabadulnunk az összes olyan elképzeléstől, amelyek eddig elzárták tőlünk lelkünk igazi szükségleteit. Figyeljünk most belső énünk üzenetére, amelynek megértése egy harmonikusabb élethez vezet bennünket. Adjunk időt magunknak az elmélyülésre, hogy tisztábban láthassuk önmagunkat és reálisabban lássuk problémáinkat. Legyen ez a 15-20 perc csak a miénk és engedjük, hogy átalakuljon heti rutinná ez a belső békénket szolgáló szertartás.lélekláng

Sose essünk azonban abba a hibába, hogy ez a rítus egy mesterségesen gyártott spirituális légkörbe alakuljon át, ami valójában csak menekülés az élet valós dolgaitól. Az ember nem a fellegekben él, hanem két lábbal a földön jár. Találjuk meg az egészséges arányt föld és ég között, az anyag és a szellem között!