Az irigységről

irigy4Azt hiszem, nem túlzok azzal a kijelentésemmel, hogy mindannyian átéltük már az irigység maró érzését. Talán még azt is vissza tudjuk idézni, mennyire tehetetlenek voltunk, amikor azzal szembesültünk, hogy az irigyelt személy szebb, jobb, sikeresebb vagy ötletesebb nálunk. Abban a pillanatban teljesen érdektelen volt számunkra, hogy ki is ő valójában. Az utálat volt az egyetlen tényező, ami szikrát szórt auránkban. Melyek a valódi okok, amelyek kiváltották ezt bennünk?

Többek között saját magunk folytonos összehasonlítgatása másokkal. Másrészt az a téves gondolat, hogy mindez szerencse kérdése és a sikeres ember, nem más, mint a Sors kegyeltje. Ebből adódóan megkap mindent, amit az árnyékos oldalon lévő ember nem. Elfeledkezünk arról a fontos tényről, hogy mindenki más-más sorsfeladattal érkezik, így a tapasztalatok is mások.

A sikertelenség íze, ami akkor terjed el minden porcikánkban, amikor semmi olyat nem találunk az életünkben, amire büszkék lehetnénk. A múlt ködös homályába vész minden, amit addig elértünk, mert hirtelen megjelent egy lidérc szemeink előtt, aminek a fénye elvakít bennünket. Nem emlékezünk saját dicsőségünkre, tündöklésünkre, csak a bukás nehéz pillanata nehezedik ránk.

Ha képesek lennénk ekkor visszagondolni azokra az időkre, amikor mi magunk viseltük a glóriát fejünk felett, talán az is eszünkbe jutna, hogy mi mindent tettük meg anno a diadalért. Mekkora élmény lehetett leadni pár kilót és újra beleférni a régi ruháinkba. Persze ehhez egy olyan utat jártunk végig, ami nem volt könnyű, hiszen le kellett mondanunk finom falatokról és rendszeresen végeztünk erőteljes testmozgást. Mekkora boldogság volt levizsgázni és diplomát szerezni. A célunk eléréshez éjt nappallá téve tanultunk, bifláztuk a tételeket. Mekkora büszkeség töltött el bennünket akkor is, amikor elnyertük álmaink állását. Elvégre előtte sokat dolgoztunk, akár túlórát is vállaltunk azért, hogy megértsük a munka folyamatát és igazi szakemberré váljunk saját területünkön. Tapasztalatunk, kitartásunkat meghozta gyümölcsét. Eufórikus boldogság vett körül bennünk akkor is, amikor egy verseny első helyezettjeként állhattunk fel a dobogó legfelső fokára. Az ára nem volt más, mint naponta hosszú órák az edzőteremben, ahol vért izzadtunk az eredményért és fáradhatatlanul kezdtük újra a gyakorlást, hogy minden tökéletes legyen.irigy3

Most itt van valaki, aki ugyanezt saját erejéből érte el, de mi mégis utáljuk miatta. Minden irigykedéssel töltött pillanat mérgezi kapcsolatunkat saját kreatív oldalunkkal és elveszi kedvünket az újrakezdéstől. Ne kapaszkodjunk a gyűlölködésbe, hanem kezdjünk ötletelni! Amikor irigykedés üti fel fejét életünkben, gondoljunk arra, hogy legyen célunk.

Sokan mondhatják ennek ellenére azt, hogy ők mindent megtettek, de mégis kudarcot vallottak terveikkel, vállalkozásukkal. Ilyenkor kell őszinte önvizsgálatot tartani: valóban minden erőnkkel a sikeren dolgoztunk? Arra koncentráltunk, amire az adott helyzet megkívánta, vagy mindig volt valami, ami elvonta figyelmünket? Azonban fennáll annak a lehetősége is, hogy ennek ellenére sem mennek a dolgaink. Akkor rá kell ébrednünk arra, hogy ez nem a mi utunk és más feladat után kell néznünk.

Higgyünk abban, hogy valahol vár bennünket egy nekünk való munka, egy ránk váró feladat, egy kreativitásunkat megmozgató versenyhelyzet! Cselekedjünk és eszünkbe se fog jutni másokra irigykedni!