Kívülállónak lenni

kívüliMilyen érdekes, hogy szavainkhoz mennyiféle érzelmi töltet társulhat. Eljátszottam a gondolattal, vajon a kívülálló szó milyen emlékeket ébreszt bennem. Kiközösítés, közömbösség, magány, idegennek lenni, perifériára szorulni, ami először eszembe jutott ennek kapcsán. Én mégis most arról a fajta kívülállóságról mesélnék, ahol az ember önként vállalja be a harmadik szerepét.

Mindannyian játszottunk már szerepet olyan történetekben, ahol idegennek éreztük magunkat, ám mégis erős késztetést éreztünk arra vonatkozóan, hogy közvetlenül beleavatkozzunk az eseményekbe. Valószínűleg személyes felelősséget éreztünk az esemény kimeneteléért vagy képtelenek voltunk tétlennek maradni egy olyan szituációban, ahol érzelmi kötelékek fűztek bennünket másokhoz. Idővel azonban fel kell ismernünk annak jelentőségét, hogy hatáskörünk meddig terjedhet ki egy olyan ügyben, ahol mellékszereplők vagyunk. Döntéseinkkel csupán saját életünket irányíthatjuk, másokét nem. Gyermekeink kezét is el kell engednünk egyszer és csupán szeretetünkkel kísérhetjük őket útjukon.

Fontos realizálnunk azt is, hogy csakis saját tapasztalatunkból tanulhatunk! Ennek felismerését nem vehetjük el senkitől sem azzal, hogy úgy próbálunk segíteni, hogy a helyére állunk. Ez a segítségnyújtás helytelen értelmezése. Sokszor saját fontosságunk hangsúlyozása bújik meg a segítségnyújtás álcája mögött vagy épp elbizakodottságunk sarkall bennünket arra, hogy megmondó emberek legyünk. Ideje felülvizsgálni kívülállóságunkat az adott helyzetben!

Miért nehéz ezt még is megtennünk? Elsősorban az érzelmi érintettség miatt, másodsorban az elszabaduló indulataink végett. Sokkal nehezebb józannak maradni egy olyan helyzetben, ahol személyiségünk negatívan érintett. Pedig ebben a helyzetben lenne a legnagyobb szükségünk hidegvérre. A Vízöntők ezt kifejezetten jól csinálják. Megdöbbentő módon képesek a ráció oldaláról megközelíteni a feszült helyzetet. Így döntéseik többnyire érzelemmentesen történnek.

Mikor törekedjünk a kívülálló harmadik szerepére? Minden olyan konfliktusos helyzetben, amelyben hosszú ideje nem sikerült eredményre jutnunk. Tekintsünk önmagunkra kívülállóként és vizsgáljuk meg úgy saját helyzetünket, mint egy vadidegenét. Vajon mennyit változik saját magunkról a kép?

Soutsiderzükségünk van hasonló módszerre akkor is, ha egy szeretett személlyel van problémánk. Fel kell ismernünk, hogy meddig van jogunk beleszólni, irányítani a másik ember életét. Fontos meglátni, hogy változtatni nem nekünk kell, hanem annak az embernek, akinek a viselkedését, életmódját, jellemét, szokásait nem vagyunk képesek elfogadni.

Légy kívülálló, hogy belülre kerülhess!