A szenvedély arcai

szenvedélyes_arcA minap kaptam egy érdeklődő levelet a benned élő művész kapcsán, amiben az a kérdés került elém: hogyan fedezhetném fel magamban a művészt? Ez ihletett a következő téma megírására a szenvedélyről. Érdekes, hogy a szó alapja a szenved szavunk, ami inkább utal arra, hogy valami negatív történés lehet az átélt élmény mögött, semmint arra, hogy jó dologra számíthatnánk. Miért használja a legtöbb nyelv hasonlóképpen ezt a szót?

Képzeljük csak magunk elé a szenvedő ember arcát. Összeráncolt homlok, tágra nyílt szemek, megemelkedett szemöldök, ég felé forduló fejtartás. Az ember eggyé válik fájdalmával és semmi másra nem tud koncentrálni, csak a szenvedésére. Segítségkérően fordul az ég felé könyörületért. Hasonló módon zajlik ez akkor is, ha szenvedéllyel éljük meg a pillanat adta lehetőséget. Hiszen ugyanannak az erőnek a két ellenpólusát jelentik. Biztos láttál már művészt alkotni. A szenvedély ott tükröződött minden porcikájában. Talán még irigyelted is őt ezért az állapotáért, ahogy át tudta magát adni annak az élvezetnek, ami alkotásra ösztönözte, a szenvedélyének.

A Kronobiológia is megkülönbözet szenvedélyes érzelmi típust. A legfőbb jellemzőjük az egyik pillanatról a másikra változó szélsőséges érzelmi megnyilvánulás. Nem ismernek közömbös érzelmi állapotot. Valami vagy kedves a szívüknek, vagy utálatos. A Napjegyek közül a Skorpió testesíti meg leginkább ezt a lelki mintát, de a tüzes jegyektől sem áll távol az érzelmeik fokozott kinyilvánítása.

Leggyakrabban a szenvedély szót a szerelemmel hozzuk összefüggésbe. Könnyű elképzelni, ahogy a szerelmesek egymás ajkán csüggve olvadnak egymásba egy forró ölelésben. Nem létezik számukra tér és idő, csak maga a mámor, ami védelmező burokként veszi őket oltalmába. Azt hiszem, ezzel már mindannyian találkozhattunk.szenvedély_pasztell

Van a szenvedélynek egy másik formája, ami annyira magával tudja ragadni az embert, hogy tudattalanban maradva, pusztítást szabadíthat az egyén világára. Mindannyiunkban ott szunnyad annak az igénye, hogy életünk ne legyen hiábavaló és valami fontosat hagyjunk magunk után a világban. Ha felismerjük és kutatjuk, milyen szenvedély szeretne kibontakozni önvalónkból, akkor tudjuk szabályozni annak irányát is. Ha sosem fedezzük fel, nem akarunk vele szembenézni, akkor elszabadulhat és korlátokat nem ismerve irdatlan rombolásba kezdhet. Az egészséges szenvedély vihet bennünket nagy utazások megtételére, buzdíthat bennünket felfedezésekre, kutatásokra, bátoríthat arra, hogy kiálljunk igazunkért, de válhatunk általa kiváló ezermesterré, kertépítővé, konyhatündérré és sorolhatnám. A meg nem élt szenvedély azonban utat törve magának, olyan dolgokban keresi a kiutat, mint az alkohol, drog, szerencsejáték és minden olyan önpusztító törekvés, amely azért rombolja önmagát, mert nem élheti meg saját valóságát.

01sm_woman_jpg_1039452fKeresd magadban a szenvedélyt, merülj el benne és válj önmagad mesterévé! Aki meg meri engedni magának szenvedélyének kifejeződését, boldog lehet, hiszen egy önmagával és szenvedélyének tárgyával. Létrehozott valamit magából a világnak és örökül adta azt.