Egyéb

“Lelkünk lapjai”, a saját kártyám

Egyik legkedvesebb lapom bemutatása.

ALKOTÁS (Kulcsszó: teremtés): Biztosan rácsodálkoztunk már egy-egy festmény, könyv, zenemű, film vagy színdarab kapcsán, milyen magával ragadó művek létrehozására képes az ember. Valójában akkor érezzük magunkhoz közel a művészi alkotást, ha megszólítja a lelkünk egy darabját. Valamire emlékeztet bennünket, amit már korábban megtapasztaltunk és a mű kapcsán ismét átélhetjük, függetlenül attól, hogy magának az élménynek anno pozitív vagy negatív kicsengése volt számunkra. Ez a csodálatos alkotóerő azonban nem csak a művészek kiváltsága, hanem mindannyiunkban ott lakozik. Nem feltétlenül kell ehhez kimagasló tudás vagy intelligencia, de még utánozhatatlan kézügyesség sem. A kérdés inkább az, merünk-e élni vele. Ki merjük-e fejezni a bennünk rejlő ősi erőt? Fel merjük-e vállalni önmagunkat saját alkotásunkon keresztül. Megmerjük-e mutatni lelkünk legféltettebb titkait egy rajzban vagy versben, de akár egy különleges tortában? Hiszen azzal, amit létrehozunk, azzal önmagunkat teremtjük meg újra és újra. Írjunk, ha úgy érezzük, vannak fontos gondolataink! Fessünk vagy rajzoljunk, ha már nem tudjuk leplezni álmaink üzenetét! Táncoljunk, ha már nincs hova menekülnünk önmagunk elől. Legyünk kreatívok, mert amit teremtünk, abban mi magunk is benne vagyunk. Csodáljuk megszületett gyermekünket, mert ez legbelső énünk megnyilvánulása! Ha nem jön az ötlet, nyerjünk ihletet egy színdarabból, festményből, regényből, amit éppen látunk, olvasunk. Engedjük megszólalni a bennünk rejtőző kreatív művészt!

Van ennek az erőnek egy különleges hozadéka, maga a teremtő gondolat ereje. Nem csak azáltal leszünk elégedettek, ha felvállaljuk magunkat saját kreációinkban, hanem amikor gondolataink is testet öltenek, akkor megértjük bármit megvalósíthatunk! Így nagyon fontos, hogy elképzeléseink milyen irányba visznek bennünk. A kiegyensúlyozott ember hasznos és örömteli dolgokat teremt maga körül, ellentétben azzal, aki keserűségébe temetkezve, negatív gondolatokat szül, amelyek fájdalmas torzóban öltenek testet! Legyünk tehát óvatosak, amikor kimondunk vagy vágyunk valamire, hiszen a gondolataink milyensége létrehozza azt. Lehetséges, hogy az utóbbi időben beszűkültek érzékszerveink és úgy járunk-kelünk a világban, mint egy holdkóros. Közömbösen éljük egyik napot a másik után, semmi sem bír jobb kedvre bennünket. Itt az idő kiszabadítani elménk az érdektelenség fogságából és felismerni a bennünk lakozó kreatív embert, aki alig várja, hogy megmutassa, micsoda alkotásokra képes!