Teljesen idegenek filmajánló

Manapság, már csak a legelvetemültebb nonkonformisták utasítják el a mobiltelefon használatát, így joggal feltételezhetjük, hogy a földön élő minden második ember rendelkezik okostelefonnal. Ebből következtethetünk arra, hogy a legfontosabb információkat tároljuk ezen az eszközön, segítségével tartjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, és rengeteg appot telepítünk rá, hogy könnyebbé vagy éppen szórakoztatóbbá tegyük mindennapjainkat. Létezni sem tudunk nélküle. A kérdés az, vajon mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy gyakorlatilag telefonjainkon őrizzük életünk legfontosabb pillanatait, de akár legféltettebb titkait is, amelyek ki vannak szolgáltatva a virtuális világ játszmáinak? Többek között ezt a kérdést feszegeti a Teljesen idegenek című olasz film, amely üde színfolt a házimozizás élményvilágában.

A történet egy baráti társaság életébe enged bepillantást egy közös vacsora kapcsán, aminek apropója egy égi tünemény, a teljes Holdfogyatkozás. A szereplők évtizedek óta ismerik egymást, de ez alkalommal új hölgy érkezik Bianca személyében az egyik tag Cosimo oldalán az összeszokott csapatba. Nagy kíváncsisággal várják Peppet, a kissé elhízott tornatanárt, aki szintén most mutatná be a társaságnak újdonült barátnőjét. Ám egyedül érkezik, arra hivatkozva, hogy Lucia belázasodott. A kis csapat vendéglátói Rocco és Eva a plasztikai sebész és pszichológus házaspár, akik éppen serdülő lányuk szerelmi életéért aggódnak. Érkezik még hozzájuk Lele és Carlotta az életunt középkorú házaspár.

A szokásos olaszos hangulat érződik a kezdeti képsorokon. Vidám társaság, könnyed társalgás, finom ételek, olaszos gesztikulációk, aztán megdöbbenést keltő ajánlattal rukkol elő Eva a többiek számára. A játék a következő. Mindenki kirakja a mobilját az asztal közepére, és akinek megszólal a készüléke, bármilyen hívás, üzenet jelenjen meg rajta, azt közösen, kihangosítva meghallgatják vagy olvassák fel. A kezdeti ellenállást lassan felváltja a kíváncsiság, és alig várják, hogy valamelyik telefon megszólaljon. Persze mindannyian váltig állítják semmi titkolni valójuk nincsen a társaság előtt. Ám az első hívásra, mindannyian összerezzennek. Kezdetit veszi az ámokfutás, amire senki sem számított. Lassan ahogy a Nap eltakarja a Holdat, úgy kerül az igazság felfedésre. Egyetlen olyan ember sem ül az asztalnál, akinek ne lenne egy sötét oldala, amiről a többieknek halvány fogalma sincs. Így lepleződik le a viszonzatlan szerelem miatt terápiára járó férfi, a boldogságot más karjában kereső csalfa nő; az érdektelenségbe fulladt kapcsolatát erotikus képekben kereső férfi és hasonló képeket önmagáról megosztó nő, akiket egy szörnyű titok tart fogságban; az exének lelki támogatást nyújtó nő és a gátlástalan szoknyapecér párja, aki felelőtlenségével tragédia felé sodorja az egymásról mit sem sejtő partnereit. Végül a másságát tagadó férfi.

Amikor aztán úgy gondolnánk, ez volt a barátság utolsó estéje, mintha mi sem történt volna, semmi sem változott a következő kockákon. Mire a vége feliratot olvassa az ember, rengeteg kérdés merül fel benne. Vajon milyen barátság az, ahol ennyi titok lapul a háttérben? Vajon milyen barátság az, ami arra kényszeríti a barátokat, hogy betekintést engedjenek a privát szférájukba? Vajon létezik olyan barátság a világban, ahol az ember önmaga lehet és nem kényszerítenek rá valamilyen életidegen szerepet?

A film legnagyobb erénye, hogy nem válaszolja meg ezeket a kérdéseket, hanem a néző belső értékítéletére bízza a válaszokat. Mindezt eredeti nyelven élvezhetjük.