Lelki társról másképpen

Manapság úton-útfélen találkozhatunk olyan írásokkal, amelyek arról mesélnek nekünk, hogyan ismerhetjük fel lelki társunkat. Ennek megfelelően, olyan embert próbálunk keresni környezetünkben, aki az első pillanattól szimpatikus,  fél szavakból is megértjük egymást és olyan érzésünk van, mintha évszázadok óta ismernénk.

Szinte már kényszeresen próbáljuk felfedezni valakiben ezeket az ismérveket, hogy elmondhassuk, végre mi is megtaláltuk! Persze a csodát várjuk tőle, hogy ősoul-mates szavak nélkül is megért bennünk, úgy fogad el bennünket, ahogy vagyunk, kérés nélkül is szeret bennünket, ismeri minden gondolatunkat, mielőtt kimondanánk. Annyira akarjuk, hogy észre sem vesszük, ez csupán az egónk játéka. A nagy keresésben egyetlen dolgot felejtünk csak el. Minden ember, akivel földi életünk során összehoz bennünket a Sors, a lelki társunk. Miért?

Minden kapcsolat, ami két ember között szövődik, egy láthatatlan lelki összefonódást hoz létre életünk szövőszékén. Ezek a kötelékek attól függően milyen jellegűek, mélyen vagy csak felszínesen befolyásolják sorsunk alakulását. Egy dolog azonban biztos, hatnak ránk. Amikor egy család tagjaként megszületünk szüleink, nagyszüleink, testvéreink és rokonaink azok, akik életünk kezdeti időszakában lelki fejlődésünk első kísérői lesznek. Aztán amikor első közösségeinkbe lépünk (óvoda, iskola), kialakulnak érzelmi kontaktusaink a többi gyerekkel, nevelőinkkel. Ekkor tudatosul bennünk, hogy vannak, akikkel könnyebb bensőséges kapcsolatot kialakítanunk, de vannak olyanok is, akikkel ez nem sikerül. Így születnek meg barátságaink. Megízleljük általuk, milyen az, ha lelkünk összecseng valaki más lelkével. Boldoggá tesz bennünket az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül a világban gondolatainkkal, érzéseinkkel, elképzeléseinkkel, félelmeinkkel, kétségeinkkel. Megoszthatjuk bánatunkat, örömünket, egy olyan társsal, aki elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Aztán ifjúkorunkban újabb érzéssel gazdagodhatunk, a szerelem semmi máshoz nem hasonlítható érzésével. A lelki utunk ezen állomásán rájövünk, hogy újdonsült érzésünk felkavaróbb minden korábbinál. A szerelem olyan lelki mélységeket és magasságokat mozgat meg bennünk, amit örökre el akarunk felejteni vagy az idők végezetéig meg akarunk őrizni szívünk legmélyén. Lelki társunk mutatja azt a viszontagságos utat a szerelem viharaiban, amit azért járunk be, hogy megtapasztaljuk önmagunkat egy másik ember tükrében.

Ám mégis, ezeken felül is létezik egy olyan különleges kapcsolat  közöttünk, ami sokszor megmagyarázhatatlan módon talál ránk és ölt testet. Mi lehet a célja ezeknek a sorszerű találkozásoknak? Nagyon egyszerű a válasz. A kölcsönös segítségnyújtás abban, hogy vállalt feladatainkat teljesíthessük. A legjellemzőbb ezekben a kötődésekben az, hogy sohasem jelentenek folyamatos jelenlétet a másik ember életében. Van egy meghatározott algoritmusa ezeknek a találkozásoknak. Az első lépés a megismerkedés, amely nem elsöprő erejű, de mégis rendkívüli érzetet kelt bennünk. Van a másik emberben valami ismerős. A kisugárzása, a szeme melegsége, a hangszíne, de ami meglepő lehet számunkra, hogy megegyezhet a Napjegyünk vagy az Aszcendensünk. A beszélgetéseink során, hamar fény derül arra, mennyire közös az érdeklődési körünk. Amikor együtt dolgozunk, egymáshoz fordulunk segítségért és nem csak a munkában, hanem a privát életünket illetően is. Egyre többször igényeljük egymás társaságát és azt vesszük észre, hogy az idő milyen gyorsan repül a másik ember társaságában.

Ha ellenkező nemű lelki társra bukkantunk, még az is megeshet, hogy erős vonzalmat érzünk iránta. Előfordulhat, hogy egymás karjaiba kötünk ki, és megtapasztaljuk, nem létezik szégyenérzet közöttünk. Mintha mindig is ismertük volna egymást, kívül-belül. A második lépés a felismerés. Nem csak annak, hogy társak vagyunk egy olyan univerzális síkon, amely túlmutat ezen a világon, hanem annak is, hogy komoly feladatunk van egymás számára. Ha megegyezik a nemünk, a nemiségünk különböző aspektusait tanítjuk egymásnak. Az egyikünk adja a sajátját a másiknak és fordítva. Olyan archetípust képviselünk, ami hiányzik a másikból. Ha különböző neműek vagyunk, akkor a férfi a benne lévő nőiességet adja át a nőnek, tanítva arra, hogyan fejezheti ki még jobban, a benne élő nőt. Ez pontosan azt jelenti, hogy a nőben túlteng a férfias viselkedés és itt az ideje, hogy női oldalát erősítse. A nő pedig azt a férfiasságot tanítja a férfinak, ami a férfiból hiányzik. Tehát a tanulás mindkét fél számára abban van, hogyan fejezheti ki, élheti meg jobban saját neméből fakadó dolgokat. Miképp lehet igazi nő, és igazi férfi. A harmadik lépés az elszakadás. Közös utunk intenzív szakasza befejeződött. A nagy érzelmek lecsillapodnak, már csak távoli ismerősként funkcionálunk egymás életében. Azzal a tudattal lépünk ki a kapcsolatból, hogy tisztában vagyunk hiányzó oldalunkkal, amit a másik felfedett számunkra és igyekszünk azt minél előbb pótolni, hogy sorsunknak megfelelő életet éljünk.

Kívánom, hogy mindannyian leljük meg, ezt a váratlanul érkező segítséget, saját magunk jobbítása érdekében, mert önnön teljességünket így érhetjük el.

soul-mate